4. Fejezet

4.Fejezet

Hagytam élettelen testét a földre hullni majd távozta és az egyik régi ismerősömhöz vezetett az utam.

-Cathy?-kerekedik el ismerősöm szeme mikor ajtót nyit nekem.

-Hallo Irina. Rég láttalak.-köszönök mosolyogva.

-El sem hiszem, hogy látlak-enged be a lakásba.-Mi járatban erre? Megint bajba keverted magad?-néz rám felvont szemöldökkel és én bőszen bólogatok.-Kit haragítottál megint magadra Cathy?

-Esküszöm most csak annyi a hibám, hogy farkas vagyok.-emelem fel védekezőn a karom.

-Klaus üldöz? Jahj Cathy. Mondtam neked, hogy rejtőzz el és ne keresztezd az útját soha életedben. Nem?-teszi csípőre a kezét.

-De megmondtad és én mégis évekig éltem vele egy városban.-hajtom le a fejem.

-Hogy mi van? Te egy városban éltél vele? Teljesen elment az eszed?-von kérdőre.-Csoda, hogy nem talált rád hamarabb.

-Jó tudom, az én hibám, de kérlek térjünk a lényegre. A segítségedre van szükségem. Kell egy bűbáj amivel megváltoztatjuk a külsőm egy kis időre.-nézek fel rá.

-Meglátom mit tehetek. Megnézek egy két könyvet addig ha szomjas vagy szolgáld ki magad és érezd magad otthon, de ne dobáld szét a cuccaim.-fenyeget meg mosolyogva, mivel ismeri a szokásaimat az otthonommal kapcsolatba.

-Rendben. Te iszol valamit?-nézek még vissza a konyhába menet.

-Ahha egy kis narancs levet tölthetsz nekem is.-miután kitöltöttem az innivalókat visszamentem a nappaliba és letelepedtem Irina mellé-Köszi-veszi el a poharát.
-Segítsek valamit?-nézek az előtte lévő könyv halomra.
-Igen, nézd át ezeket a könyveket és keress bármi utalást a külső megváltoztatására-dob elém három vastag könyvet. Több órányi keresgélés után megtaláltuk a bűbájt amit kerestünk, a külsőm annyiban változott, hogy fekete hajam, zöld szemem lett és valamivel alacsonyabbnak tűnök. A bűbáj három napig hat ezért már aznap este elindultam megkeresni a következő kiszemeltem akitől információt szerezhetek Klaus múltjáról. Utam Spanyolországba vezettet Kol Mikaelsonhoz mivel ő tudja a legtöbbet Klaus múltjáról. Kol az egyik kisváros bárjában tartózkodott mikor rátaláltam. Már csak pár órám maradt hátra a bűbájból így odamentem mellé a pulthoz és a tettem mezejére léptem.
-Csak nem a híres Kol Mikaelsonhoz van szerencsém?-fordulok felé.
-Attól függ nekem kihez van szerencsém.-mosolyodik el pimaszul.
-Elizabeth vagyok.-viszonzom a mosolyát.
-És mégis mi járatban erre Elizabeth?
-Kutatást végzek az ősök életéről.-mosolyodom el.
-Ez különös. Mégis honnan tudsz rólunk és miért épp engem kerestél fel?-fordul felém a székén ülve.
-Valójában farkas vagyok és így én is tudok rólatok, egyébként pedig te vagy a legkedvesebb a Mikaelsonok között.
-Így már értem. Ezt bóknak veszem. Beleegyezek az interjúba, de menjünk valami csendesebb helyre szerintem.-áll fel és felém nyújtja a kezét amit én el is fogadok. Egy motelhez vezet a bár mellett, a szobájában letelepszem egy székre és onnan figyelem amint italt tölt magának.
-Megkínálhatlak téged is?
-Igen, köszönöm-felém nyújtja az egyik poharat majd leül az ágy szélére.
-Hol is kezdjem-gondolkodik el.
-Ha lehet akkor az elején. Kérlek.-mosolygok mézes-mázosan.
-Áh, igen meg is van. A szüleim, Mikael és Esther Európából származnak, ott született egy testvérünk, de meghalt a pestisbe Miután Ayana-tól a boszorkánytól megtudták, hogy az Új Világban élő emberek sokkal egészségesebbek, átköltöztek a mostani Mystic Fall`s területére. A testvéreim és jómagam is már itt születtünk. 20 évig éltünk a vérfarkasokkal szomszédságban ám egyik telihold alkalmával Niklaus és Henrik, a legfiatalabb fivérem kimentek az éjszaka meglesni a farkasok átalakulását. Másnap reggel Klaus Henrik holttestét hozta haza. Ezután apám rávette anyámat, hogy bűbájjal tegyen minket halhatatlanná amit az anyám készségesen teljesített is. Az átváltozásunk után elégettük a fehér tölgyfát mellyel megkötötte anyánk a varázslatot, azonban a hamvait megtartottuk magunknak. Minden jól alakult egészen addig míg Nik meg nem ölt egy embert ezzel aktiválva a vérfarkas átkát, így kiderült, hogy ő nem az apánk gyereke hanem egy farkasé. Apám bosszúból megölte a lykánt és annak egész családját ezzel kirobbantva az örökös háborúk farkasok és vámpírok között. Anyám, hogy enyhítse tettét megkötötte Nik farkas oldalát, bátyám pedig bosszúból megölte anyánk és apánkra fogta. Klaus 1000 éven át próbálta megtörni az átkot sikertelenül mivel vagy a Petrova hasonmás vagy a holdkő hiányzott, ezért létrehozta a nap és a hold átkát. 1492-ben majdnem sikerült megtörnie az átkot, de Katherina sikeresen elmenekült és vámpírrá változott. Bosszúból Klaus megölte Katherina egész családját nem tudva az eltitkolt csecsemőről. Rebekaht az 1920-as években szúrta le mivel drága húgom nem őt választotta Stefan Salvatore helyett. A bátyám egészen eddig azt hitte, nincs több esélye megtörni az átkot, de ugye rátalált Elenára. Innentől szerintem már mindent tudsz.-áll fel és újratölti a poharát.
-Köszönöm szépen a hasznos információkat, de nekem indulnom kell-nézek az órámra, már csak fél percem van eltűnni innen.
-Mégis mit gondoltál kicsi lány hová mész-szorít a falhoz Kol.-Valójában miért akartad tudni a történetünket? Halljam-kiállt rám, de én meg sem rezzenek csak kihívóan bámulok a szemébe. A bűbáj ebben a pillanatban elillant rólam...

3. Fejezet

3. Fejezet

-A tervem egyszerű, meg kell ölnünk Klaust.-bár ha őt megöljük meghalsz te is, de ezt már csak magamban tettem hozzá, mert mégsem mondhatom meg hogy ha belemegy a tervembe akkor aláírja a halálos ítéletét, de cél szentesíti az eszközt ugyebár.-Mivel ha ő nem él neked nem kell aggódnod amiatt, hogy bármikor visszatérhet a városáért.-már előtte állok és direkt úgy álltam meg, hogy neki kelljen rám felnéznie ne pedig fordítva.

-Tetszik a terved, de, hogy akarod véghezvinni a tervet? Ha értelmes magyarázatot kapok akkor enne vagyok a tervedben.-már érzem is a győzelem illatát.

-Először is kap egy üzenetet valamelyik szolgádtól, hogy elkaptál engem, mivel a madarak azt csiripelték, hogy rám vadászik. Ő eljön ide, ti a látszat kedvéért bezártok egy szobába, majd mikor elé vezettek én megölöm Klaust és mindenki boldog lesz. Te megkapod a várost én meg a szabadságom egy életen át.Mit szólsz hozzá?- vigyorgok győzedelmesen.

-Rendben. Megegyeztünk-nyújtja felém a kezét amit én megrázok.

-Megegyeztünk.-elindulok kifele.-De csak, hogy tudd, ha elárulsz azt nem éled túl. ezt jegyezd meg.-fordulok még vissza.

-Megértettem. Az embereim megmutatják a szobádat. Kérlek kövesd őket és ha lehet ne ölj meg még többet belőlük.

-Megteszek minden tőlem telhetőt.-nevetek fel, majd követem az előttem vonuló két vérszívót. Az  emeletre vezetnek egy szépen elrendezett szobába ahol remélhetőleg csak néhány napot kell eltöltenem. Pár nap elteltével kulcsra zárták az ajtóm ebből tudtam, hogy Klaus megérkezett, ám aznap nem történt semmi, ez kezdett gyanús lenni. A zsigereimben éreztem, hogy elárult Marcell, ezt viszont nagyon meg fogja bánni. Másnap reggel mikor kinyitottam a szemem Klaussal találtam szemben magam.
-Megint látlak, fura, mintha most nyugodtabb lenne a környezet, legalább beszélgethetünk kicsit-beszéd közben az alkarjaimra támaszkodom.
-Szerintem nincs miről beszélnünk-hajol közelebb.
-Úgy gondolod?-nézek rá kihívóan.
-Igen úgy gondolom. Marcell sok mindent mondott, többek között azt is, hogy megfenyegetted annak érdekében, hogy együtt működjön veled.-néz mélyen szemembe, nekem az volt a reakcióm, hogy a szemébe nevettem.
-És mégis hogyan tudtam volna megfenyegetni. Rengeteg embere van és gondolod, hogy idejönnék azért, hogy valakit megfenyegessek ahelyett, hogy egy frappáns egyezményt tervelnék ki? Tudod mivel vettem rá az együtt működésre? Megmondtam neki, hogy ha téged megölünk akkor ő a város ura lehet és ő beleegyezett, igaz azt nem mondtam el, hogy a te halálod az ő halálához is vezetne. Ennyire megbízol benne? Nem veszed észre az árulókat a saját csapatodban?-ülök fel melynek hatására ő is feljebb emelkedik.
-Miből gondolod, higgy hiszek neked?
-Mert az emberek és a természet felettiek is bármire képesek a hatalomért.-felállok és felöltözöm, majd újra felé fordulok.-Klaus?
-Igen?
-Megölhetem Marcellt?-fordulok teljesen felé.
-Miért engedném?-áll fel az ágyról.
-Mert Marcell engem is és téged is elárult valamint, ha egyszer a hibrided leszek magamnak akarom ezt a várost mint ajándékot tőled-mosolyodom el.
-Megadom a lehetőséget, hogy megöld, de ha most nem sikerül nincs több esélyed erre.
-Hidd el nem fogom elszalasztani.-indulok az ajtó felé azonban Klaus megfordít és nekinyom az ajtónak, két kezemet a fejem fölé szorítva dőlt közelebb hozzám.
-Ne feledd még mindig üldözlek és mindig tudom merre jársz kikkel vagy és kik segítenek menekülni.-egészen a nyakamhoz hajol és mélyen beszívja a vérem illatát-Imádni fogom kiszívni a véred-távolodik el tőlem újra. Egy szék lábát kitörve megkeresem Marcellt és gyorsan kreálok egy hihető sztorit.
-Marcell. Valami nem stimmel Klaussal-közeledem felé kétség beesett arccal.
-Mégis mi?-az arcán semmit nem látni csak a szemének a huncut csillogását.
-Azt mondta, hogy meneküljek tőle minél messzebb, mert már nem akar hibridjének hanem meg akar ölni.-lépkedek egészen elé.-Kérlek segíts-nézek rá könyörgően, majd átölelem amit a kezdeti meglepődöttség után viszonoz is.-Úgy emlékszem mondtam valamit az árulásról neked- suttogom a fülébe.-Soha nem hagyom büntetlenül. Soha-ezzel a szívébe szúrom a karót és hagyom a földre zuhanni élettelen testét.

2. Fejezet

2. Fejezet

-Klaus-nyögtem ki nehezen.

-Bizony, drágám. Én vagyok az a híres Niklaus Mikaelson, a te végzeted. Tudod arra gondoltam adok neked egy kis lehetőséget a menekülésre. Hagyom, hogy most elmenj és csak pár nap múlva veszlek üldözőbe és ha megunom ezt az egész macska-egér játékot a hibridemmé teszlek.-ezzel feláll és elsétál. Azonnal el kell menekülnöm innen különben mindenki mást is még nagyobb bajba sodrok. Nehezen összeszedem magam majd otthon az előre elkészített bőröndjeimet bedobom a kocsimba és elindultam magam sem tudom merre. 

Egy biztos hosszú utat fogok megtenni melynek vége fájdalmas lesz főleg a számomra.

Az eltelt hónapokban sok helyen jártam és információkat gyűjtöttem Klausról és a családjáról. A biztonságom érdekében 2 hétnél tovább nem maradtam sehol egyhuzamban. Az utam során kiderítettem ki örülne a legjobban Klaus halálának, elterveztem, hogy ezt a személyt a saját oldalamra állítom és legyőzöm az ellenségem. Ma reggel útnak indultam a mesés New Orleans városba. hogy miért is? Azért, hogy a saját oldalamra állítsam Marcellt, ami lehet nem is lesz olyan nehéz vállalkozás. Mikor odaértem a vámpír negyedhez amit nem volt nehéz megtalálni, felmértem a terepet, azért, hogy tudjam merre is meneküljek majd ha végeztem. Azt hittem nehezebb lesz bejutnom, mivel úgy tudom, hogy hemzseg a negyed vérszívóktól, de egyel sem találkoztam  eddig. Miután megtaláltam a keresett épületet, ezt is alaposan felmértem majd beléptem az ajtón. Ketten azonal elzárták az utamat, de én pillanatok alatt elintéztem őket és folytattam tovább az utam a nagyterem felé. Mikor beléptem Marcell épp egy vámpírt fejeztetett le az udvartartásából két emberrel. A jelenet végém elkezdtem tapsolni ezzel felhívva magamra a figyelmet, és mind felém kapták a fejüket. Néhányan nekem rontottak, ám hamar a földön találták magukat fej avagy szív nélkül, elég könnyen el lehet ezeket a vámpírokat intézni.
-Nem akarok bajt- kiáltom el magam a sokadik hulla után. Mindenki megdermedt és Marcellre néztek valamilyen jelet várva tőle.-Van egy ajánlatom a számodra ami biztosan érdekelni fog.- mosolyodok el győzedelmesen.
-Miből gondolod, hogy érdekelni fog az ajánlatod mikor most örted meg jópár emberemet?-tárja szét karjait.
-Talán azért, mert a várus uráról lenne szó-mosolyodom el még szélesebben mikor látom, hogy felemelkedik a székéből.
-Én vagyok a város ura-mondja folytott hangon.
-Valóban? Én úgy tudtam, hogy egy bizonyos Niklaus Mikaelson alapította a várost és amíg ő él ez a város az övé és bármikor visszatérhet azért , hogy visszakövetelje tőled. Nem gondolod?
-Érdekes. De miért akarna visszajönni mikor már évek óta nem járt itt?-ereszkedik vissza a székébe.
-Soha nem tudhatod mit hoz a jövő és szerintem jobb megelőzni a rossz dolgokat egy másik szükséges rosszal,mert utána minden jó lesz.-lassan egyre közelebb sétálok felé.
-Bölcs szavak egy majdnem halott farkastól.-húzódik mosolyra az ajka.-Tudod mit? Meghallgatlak. Meséld el a terved.
-A tervem egyszerű meg kell ölnünk Klaust...

1. Fejezet

1. Fejezet

Mióta itt vagyok összebarátkoztam az itteni neves emberekkel azaz Elena Gilberttékkel. Elenára rászállt az egyik Ős, ami nekem rossz hír, mivel rájöhetnek a titkaimra és az életem is veszélybe kerülhet, így az utóbbi időben mindig fegyverekkel felszerelve lépek ki a házból.

Hiába vannak körülöttem ezek az emberek van, hogy magányosnak érzem magam, ilyenkor kimegyek az erdőbe és a múltamra gondolok, hogy mégis mit és hol rontottam el. Ma is kijöttem ide, azonban most érzem valaki más jelenlétét is ami valószínűleg nem jó jel, de azért reménykedem. Megállok és hallgatom a körülöttem lévő erdő zajait, tőlem jobbra meg is hallom amit kerestem. Valaki felém közeledett. A hátam mögül ront rám és még van annyi időm, hogy megforduljak és egy fának csapjam, ahogy sejtettem egy hibriddel találtam szembe magam. Az évek gyakorlatának köszönhetően hamar megölöm a hibridet és hazamegyek, hogy összepakoljak valamint egy nagyobb összeget veszek magamhoz a meneküléshez ám még várok egy kicsit hátha csak véletlenül volt ott az a hibrid. 

Már egy hete, hogy nem történt semmi, Elenát is békén hagyja az Ős és ez nekem gyanús, túl nagy a csend az ellenség oldaláról, olyan érzésem van mint amikor a vihar előtt csend van. Valami biztos, hogy készülődik a háttérben csak még nem jöttem rá, hogy mi az. 

A mai nap is ugyanúgy telt ahogy az összes többi, reggel elmentem az iskolába majd Caroline-nal vásárolni, végül otthon megcsináltam a másnapra esedékes tanulnivalót. Este a szokás szerint elmentem futni, mint mindig most is az erdőn keresztül megyek és észreveszem, hogy valaki megint követ. Ez a valaki egyre közeledik felém hiába gyorsítok, hátulról nekem ugrik így a földön kötünk ki, amilyen gyorsan csak tudom ledobom magamról és hátrébb ugorva átváltozom. Érzem a támadóm megdöbbenésének illatát, de nem foglalkozom vele hanem neki rontok ezáltal egy fának csapódunk, próbálok elmenekülni, de az ismeretlen nem hagyja, mindig elkap és visszaránt. Egy hirtelen ütéstől a földre kerülök és mikor meglátom a támadóm teljesen ledöbbenek, hát mégis rám talált és rájött arra mi is vagyok. A saját védelmem és menekülésem érdekében megint neki rontok és megpróbálom legyőzni, mivel ha a háborút nem is nyerhetem meg legalább ebben a csatában győzedelmeskedjem felette. A harc sokáig kiegyenlített azonban valahogy mégis felém kerekedik megint és a földre küldd melynek hatására visszaváltozom és tehetetlenül fekszem a földön miközben azt figyelem, hogy a végzetem lassan felém közeledik majd közvetlen előttem leguggol.

-Klaus...

Prológus

Prológus

A nevem Catherina Vaillant. 1132-ben születtem egy itáliai kisvárosban. A családom a vérfarkasok nemzetségébe tartozik. 10 éves koromba vadászok támadták meg a városunkat és megölték a szüleimet, két bátyámmal együtt sikerült elmenekülnünk, ám pár év múlva újra ránk találtak és megölték az idősebbik testvérem míg mi nem voltunk otthon. Sokáig Bonessal, a fivéremmel éltem, ám egy nap nyomtalanul eltűnt és azóta nem tudok róla semmit, lehet őt is megölték a vadászok. Azóta magányosan vándoroltam és csak rövid ideig telepedtem le mindenhol, azonban néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy letelepszem egy Mystic Fall`s nevű városban, eddig nem keltettem feltűnést, valaki mégis rájött a titkomra.

A városban mostanában mindenfelé Ősök, vámpírok, hibridek, vérfarkasok és boszorkányok szaladgálnak.