3. Fejezet

3. Fejezet

-A tervem egyszerű, meg kell ölnünk Klaust.-bár ha őt megöljük meghalsz te is, de ezt már csak magamban tettem hozzá, mert mégsem mondhatom meg hogy ha belemegy a tervembe akkor aláírja a halálos ítéletét, de cél szentesíti az eszközt ugyebár.-Mivel ha ő nem él neked nem kell aggódnod amiatt, hogy bármikor visszatérhet a városáért.-már előtte állok és direkt úgy álltam meg, hogy neki kelljen rám felnéznie ne pedig fordítva.

-Tetszik a terved, de, hogy akarod véghezvinni a tervet? Ha értelmes magyarázatot kapok akkor enne vagyok a tervedben.-már érzem is a győzelem illatát.

-Először is kap egy üzenetet valamelyik szolgádtól, hogy elkaptál engem, mivel a madarak azt csiripelték, hogy rám vadászik. Ő eljön ide, ti a látszat kedvéért bezártok egy szobába, majd mikor elé vezettek én megölöm Klaust és mindenki boldog lesz. Te megkapod a várost én meg a szabadságom egy életen át.Mit szólsz hozzá?- vigyorgok győzedelmesen.

-Rendben. Megegyeztünk-nyújtja felém a kezét amit én megrázok.

-Megegyeztünk.-elindulok kifele.-De csak, hogy tudd, ha elárulsz azt nem éled túl. ezt jegyezd meg.-fordulok még vissza.

-Megértettem. Az embereim megmutatják a szobádat. Kérlek kövesd őket és ha lehet ne ölj meg még többet belőlük.

-Megteszek minden tőlem telhetőt.-nevetek fel, majd követem az előttem vonuló két vérszívót. Az  emeletre vezetnek egy szépen elrendezett szobába ahol remélhetőleg csak néhány napot kell eltöltenem. Pár nap elteltével kulcsra zárták az ajtóm ebből tudtam, hogy Klaus megérkezett, ám aznap nem történt semmi, ez kezdett gyanús lenni. A zsigereimben éreztem, hogy elárult Marcell, ezt viszont nagyon meg fogja bánni. Másnap reggel mikor kinyitottam a szemem Klaussal találtam szemben magam.
-Megint látlak, fura, mintha most nyugodtabb lenne a környezet, legalább beszélgethetünk kicsit-beszéd közben az alkarjaimra támaszkodom.
-Szerintem nincs miről beszélnünk-hajol közelebb.
-Úgy gondolod?-nézek rá kihívóan.
-Igen úgy gondolom. Marcell sok mindent mondott, többek között azt is, hogy megfenyegetted annak érdekében, hogy együtt működjön veled.-néz mélyen szemembe, nekem az volt a reakcióm, hogy a szemébe nevettem.
-És mégis hogyan tudtam volna megfenyegetni. Rengeteg embere van és gondolod, hogy idejönnék azért, hogy valakit megfenyegessek ahelyett, hogy egy frappáns egyezményt tervelnék ki? Tudod mivel vettem rá az együtt működésre? Megmondtam neki, hogy ha téged megölünk akkor ő a város ura lehet és ő beleegyezett, igaz azt nem mondtam el, hogy a te halálod az ő halálához is vezetne. Ennyire megbízol benne? Nem veszed észre az árulókat a saját csapatodban?-ülök fel melynek hatására ő is feljebb emelkedik.
-Miből gondolod, higgy hiszek neked?
-Mert az emberek és a természet felettiek is bármire képesek a hatalomért.-felállok és felöltözöm, majd újra felé fordulok.-Klaus?
-Igen?
-Megölhetem Marcellt?-fordulok teljesen felé.
-Miért engedném?-áll fel az ágyról.
-Mert Marcell engem is és téged is elárult valamint, ha egyszer a hibrided leszek magamnak akarom ezt a várost mint ajándékot tőled-mosolyodom el.
-Megadom a lehetőséget, hogy megöld, de ha most nem sikerül nincs több esélyed erre.
-Hidd el nem fogom elszalasztani.-indulok az ajtó felé azonban Klaus megfordít és nekinyom az ajtónak, két kezemet a fejem fölé szorítva dőlt közelebb hozzám.
-Ne feledd még mindig üldözlek és mindig tudom merre jársz kikkel vagy és kik segítenek menekülni.-egészen a nyakamhoz hajol és mélyen beszívja a vérem illatát-Imádni fogom kiszívni a véred-távolodik el tőlem újra. Egy szék lábát kitörve megkeresem Marcellt és gyorsan kreálok egy hihető sztorit.
-Marcell. Valami nem stimmel Klaussal-közeledem felé kétség beesett arccal.
-Mégis mi?-az arcán semmit nem látni csak a szemének a huncut csillogását.
-Azt mondta, hogy meneküljek tőle minél messzebb, mert már nem akar hibridjének hanem meg akar ölni.-lépkedek egészen elé.-Kérlek segíts-nézek rá könyörgően, majd átölelem amit a kezdeti meglepődöttség után viszonoz is.-Úgy emlékszem mondtam valamit az árulásról neked- suttogom a fülébe.-Soha nem hagyom büntetlenül. Soha-ezzel a szívébe szúrom a karót és hagyom a földre zuhanni élettelen testét.