1. Fejezet

1. Fejezet

Mióta itt vagyok összebarátkoztam az itteni neves emberekkel azaz Elena Gilberttékkel. Elenára rászállt az egyik Ős, ami nekem rossz hír, mivel rájöhetnek a titkaimra és az életem is veszélybe kerülhet, így az utóbbi időben mindig fegyverekkel felszerelve lépek ki a házból.

Hiába vannak körülöttem ezek az emberek van, hogy magányosnak érzem magam, ilyenkor kimegyek az erdőbe és a múltamra gondolok, hogy mégis mit és hol rontottam el. Ma is kijöttem ide, azonban most érzem valaki más jelenlétét is ami valószínűleg nem jó jel, de azért reménykedem. Megállok és hallgatom a körülöttem lévő erdő zajait, tőlem jobbra meg is hallom amit kerestem. Valaki felém közeledett. A hátam mögül ront rám és még van annyi időm, hogy megforduljak és egy fának csapjam, ahogy sejtettem egy hibriddel találtam szembe magam. Az évek gyakorlatának köszönhetően hamar megölöm a hibridet és hazamegyek, hogy összepakoljak valamint egy nagyobb összeget veszek magamhoz a meneküléshez ám még várok egy kicsit hátha csak véletlenül volt ott az a hibrid. 

Már egy hete, hogy nem történt semmi, Elenát is békén hagyja az Ős és ez nekem gyanús, túl nagy a csend az ellenség oldaláról, olyan érzésem van mint amikor a vihar előtt csend van. Valami biztos, hogy készülődik a háttérben csak még nem jöttem rá, hogy mi az. 

A mai nap is ugyanúgy telt ahogy az összes többi, reggel elmentem az iskolába majd Caroline-nal vásárolni, végül otthon megcsináltam a másnapra esedékes tanulnivalót. Este a szokás szerint elmentem futni, mint mindig most is az erdőn keresztül megyek és észreveszem, hogy valaki megint követ. Ez a valaki egyre közeledik felém hiába gyorsítok, hátulról nekem ugrik így a földön kötünk ki, amilyen gyorsan csak tudom ledobom magamról és hátrébb ugorva átváltozom. Érzem a támadóm megdöbbenésének illatát, de nem foglalkozom vele hanem neki rontok ezáltal egy fának csapódunk, próbálok elmenekülni, de az ismeretlen nem hagyja, mindig elkap és visszaránt. Egy hirtelen ütéstől a földre kerülök és mikor meglátom a támadóm teljesen ledöbbenek, hát mégis rám talált és rájött arra mi is vagyok. A saját védelmem és menekülésem érdekében megint neki rontok és megpróbálom legyőzni, mivel ha a háborút nem is nyerhetem meg legalább ebben a csatában győzedelmeskedjem felette. A harc sokáig kiegyenlített azonban valahogy mégis felém kerekedik megint és a földre küldd melynek hatására visszaváltozom és tehetetlenül fekszem a földön miközben azt figyelem, hogy a végzetem lassan felém közeledik majd közvetlen előttem leguggol.

-Klaus...