2. Fejezet

2. Fejezet

-Klaus-nyögtem ki nehezen.

-Bizony, drágám. Én vagyok az a híres Niklaus Mikaelson, a te végzeted. Tudod arra gondoltam adok neked egy kis lehetőséget a menekülésre. Hagyom, hogy most elmenj és csak pár nap múlva veszlek üldözőbe és ha megunom ezt az egész macska-egér játékot a hibridemmé teszlek.-ezzel feláll és elsétál. Azonnal el kell menekülnöm innen különben mindenki mást is még nagyobb bajba sodrok. Nehezen összeszedem magam majd otthon az előre elkészített bőröndjeimet bedobom a kocsimba és elindultam magam sem tudom merre. 

Egy biztos hosszú utat fogok megtenni melynek vége fájdalmas lesz főleg a számomra.

Az eltelt hónapokban sok helyen jártam és információkat gyűjtöttem Klausról és a családjáról. A biztonságom érdekében 2 hétnél tovább nem maradtam sehol egyhuzamban. Az utam során kiderítettem ki örülne a legjobban Klaus halálának, elterveztem, hogy ezt a személyt a saját oldalamra állítom és legyőzöm az ellenségem. Ma reggel útnak indultam a mesés New Orleans városba. hogy miért is? Azért, hogy a saját oldalamra állítsam Marcellt, ami lehet nem is lesz olyan nehéz vállalkozás. Mikor odaértem a vámpír negyedhez amit nem volt nehéz megtalálni, felmértem a terepet, azért, hogy tudjam merre is meneküljek majd ha végeztem. Azt hittem nehezebb lesz bejutnom, mivel úgy tudom, hogy hemzseg a negyed vérszívóktól, de egyel sem találkoztam  eddig. Miután megtaláltam a keresett épületet, ezt is alaposan felmértem majd beléptem az ajtón. Ketten azonal elzárták az utamat, de én pillanatok alatt elintéztem őket és folytattam tovább az utam a nagyterem felé. Mikor beléptem Marcell épp egy vámpírt fejeztetett le az udvartartásából két emberrel. A jelenet végém elkezdtem tapsolni ezzel felhívva magamra a figyelmet, és mind felém kapták a fejüket. Néhányan nekem rontottak, ám hamar a földön találták magukat fej avagy szív nélkül, elég könnyen el lehet ezeket a vámpírokat intézni.
-Nem akarok bajt- kiáltom el magam a sokadik hulla után. Mindenki megdermedt és Marcellre néztek valamilyen jelet várva tőle.-Van egy ajánlatom a számodra ami biztosan érdekelni fog.- mosolyodok el győzedelmesen.
-Miből gondolod, hogy érdekelni fog az ajánlatod mikor most örted meg jópár emberemet?-tárja szét karjait.
-Talán azért, mert a várus uráról lenne szó-mosolyodom el még szélesebben mikor látom, hogy felemelkedik a székéből.
-Én vagyok a város ura-mondja folytott hangon.
-Valóban? Én úgy tudtam, hogy egy bizonyos Niklaus Mikaelson alapította a várost és amíg ő él ez a város az övé és bármikor visszatérhet azért , hogy visszakövetelje tőled. Nem gondolod?
-Érdekes. De miért akarna visszajönni mikor már évek óta nem járt itt?-ereszkedik vissza a székébe.
-Soha nem tudhatod mit hoz a jövő és szerintem jobb megelőzni a rossz dolgokat egy másik szükséges rosszal,mert utána minden jó lesz.-lassan egyre közelebb sétálok felé.
-Bölcs szavak egy majdnem halott farkastól.-húzódik mosolyra az ajka.-Tudod mit? Meghallgatlak. Meséld el a terved.
-A tervem egyszerű meg kell ölnünk Klaust...