5. Fejezet

5. Fejezet

A bűbáj ebben a pillanatban elillant rólam. Kol egy pillanatra meglepődött, de nem lazított a szorításán.

-A Bátyád üldöz és még mielőtt elkaphatna pokollá akarom tenni az életét-vicsorgom az arcába.

-Szóval csak ezért érdekelt a történetünk és azért akartál olyan gyorsan lelépni, hogy nehogy meglássam az igazi külsődet. Igaz?-egy mosoly jelenik meg a szája sarkában.

-Hát lényegében igen-sütöm le a szemem

-Mégis mit tettél, hogy a Bátyám üldöz téged?-lép hátrébb

-Esküszöm csak annyi a bűnöm, hogy vérfarkas vagyok és nem pedig az ő szolgája.-lépek el az ajtótól.

-Értem. Klaus mindig is szerette maga köré gyűjteni az embereket, hogy saját terveihez felhasználhassa őket. Most az egyszer szabadon távozhatsz és remélem hasznodra válnak az elhangzott információk.-int a hátam mögé.

-Köszönöm. Hidd el azon leszek, hogy minden egyes szót felhasználjak.-mosolyodok el, majd távozom. Az elkövetkezendő időben hazatérek Mystic Fall's-ba, ha szem előtt leszek akkor talán békén hagy egy időre. 

Hazatérésem napján úgy döntöttem, hogy elmegyek az iskolába. Elenáék természetesen azonnal letámadtak a kérdéseikkel.

-Cathy mégis hol voltál? Azt hittük valami bajod esett. Aggódtunk érted mikor egyik napról a másikra eltűntél és senkit nem értesítettél arról, hogy hol vagy. Rendben vagy-e és abszolút semmit.-bombázott Elena a folyamatos kérdéseivel.

-Egy időre el kellett tűnnöm, mert Klaus rájött valamire amire nem kellet volna.-ismerem be elnézve mellettük.

-Mi az amire rájött? Olyan dolog amit még mi sem tudunk?-kérdi Caroline.

-Igen. Olyan dologra jött rá amiről még ti sem tudtok. Suli után elmesélek mindent, de most mennem kell.-lépek gyorsan el mellettük és a kémia terem felé veszem az irányt. Órák után a Grill-ben gyűltünk össze mindannyian és várták a történetem amit pillanatokon belül megosztok velük.
-Rendben.-kezdtem- Akkor most elmondok nektek valamit amit csak kevesen tudnak rólam és azt szeretném ha ti sem híresztelnétek el.-mindenki beleegyezően bólintott.-Tehát valójában 1132-ben születtem Itáliában ahol egy kis házban éltem szüleimmel és két bátyámmal. 10 éves koromban megölték a vadászok a szüleim majd 15 év múlva elkapták az idősebb testvérem. A fiatalabb Bátyám pár év múlva tűnt el egyik pillanatról a másikra. Sajnos azóta sem találom pedig már mindenfele kerestem. Valójában egészen pár évvel ezelőttig utazgattam és vigyáztam arra, hogy elkerüljem messzire az Ősöket.-fejeztem be a kis mesém.
-És akkor te mi is vagy? Az tuti, hogy nem vagy ember.-tette fel a legfontosabb kérdést Tyler.
-Vérfarkas vagyok.-néztem rájuk.
-Az nem lehet hisz szinte minden teliholdkor velünk voltál-eszmél fel Caroline.
-Én másfajta farkas vagyok. Gyermekkoromban egy boszorkány valamilyen varázs segítségével megváltoztatott, így akkor változom át amikor akarok és nem érzek ilyenkor fájdalmat sem.
-Klaus, hogy jött erre rá?-szólalt meg Damon gúnyosan.
-Nem tudom, az erdőben támadott rám pár hónapja ezért kellett ugyebár elmennem. Most úgy döntöttem, nem menekülök előle, hanem másképp oldom meg.-húztam meg a vállam.
-Szerintem kicsit lazán kezeled ezt a dolgot-dől hátra a székén Stefan.
-Lehet, de ez van, eddig is mindig kimásztam a balhéból.-nézek el mellettük.
-És mi lesz ha Klaus hibriddé változtat?-kérdi Bonnie.
-Semmi. Bennem nem lesz meg a sarj kötődés mivel egyébként sem fáj az átváltozás így nincs mitől megszabadítania. Nem tud magához láncolni.-mosolyodom el.
-Hát ez remek. Majd te mindent megoldasz. Tudod ránk is gondolhatnál. Nem csak rólad szól ez az egész, mi is ugyanúgy bajba kerülhetünk miattad.-háborog Elena.
-Az a gáz Elena, hogy ez igenis rólam szól. Ne legyél álszent. Eddig mindig mindenki miattad került bajba, de ne aggódj ezt nem veszem el tőled. Nyugodtan legyél te az áldozati bárány, menj és add át magad Klausnak helyettem, így majd megint bajban lesznek a többiek miattad mikor majd meg akarnak menteni.-Elena könnyes szemekkel néz rám és mondani akar valamit,  de én nem hagyom- Ja és még valami, azt hiszed, hogy jobb vagy Katherina-nál? Tévedésben élsz, ugyanúgy játszol a testvérekkel mint anno Katherina, és ezt mindenki tudja csak senkinek nincs mersze a szemedbe mondani és te magad sem akarod beismerni magad, hanem csak áltatod magad, pedig mindannyian ismerjük a kezdeteket. Gondolkozz el a viselkedéseden és ha leesett amit mondtam akkor keress meg...